A fordított ozmózis folyamata a legfejlettebb módszernek bizonyult a sók tengervízből való eltávolítására és a tiszta vízhez való hozzáférés javítására. Egyéb alkalmazások közé tartozik a szennyvízkezelés és az energiatermelés.
Most egy kutatócsoport egy új tanulmányban kimutatta, hogy a fordított ozmózis működésének több mint ötven éve elfogadott szabványos magyarázata alapvetően téves. Útközben a kutatók egy másik elméletet is előterjesztettek. A rekordok javítása mellett ezek az adatok lehetővé tehetik a fordított ozmózis hatékonyabb alkalmazását.
Az RO/fordított ozmózis technológia, amelyet először az 1960-as években alkalmaztak, eltávolítja a sókat és a szennyeződéseket a vízből egy félig áteresztő membránon keresztül, amely lehetővé teszi a víz átjutását, miközben blokkolja a szennyeződéseket. Hogy ez pontosan hogyan működik, a kutatók az oldatdiffúzió elméletét használták. Az elmélet azt sugallja, hogy a vízmolekulák koncentrációgradiens mentén oldódnak és diffundálnak a membránon keresztül, vagyis a molekulák a magas koncentrációjú területekről a kevesebb molekulatartalmú területekre mozognak. Bár az elméletet több mint 50 éve széles körben elfogadják, és még tankönyvekbe is írták, Elimelech azt mondta, régóta vannak kétségei.
Általában a modellezés és a kísérletek azt mutatják, hogy a fordított ozmózist nem a molekulák koncentrációja, hanem a membránon belüli nyomásváltozások hajtják.
Feladás időpontja: 2024.01.03