A fordított ozmózis eljárása a legfejlettebb módszernek bizonyult a sók tengervízből történő eltávolítására és a tiszta vízhez való hozzáférés növelésére. További alkalmazások közé tartozik a szennyvíztisztítás és az energiatermelés.
Egy kutatócsoport egy új tanulmányban kimutatta, hogy a fordított ozmózis működésének több mint ötven éve elfogadott standard magyarázata alapvetően téves. Útközben a kutatók egy másik elméletet is felvetnek. A feljegyzések helyesbítése mellett ezek az adatok lehetővé tehetik a fordított ozmózis hatékonyabb alkalmazását.
A fordított ozmózis (RO) egy olyan technológia, amelyet először az 1960-as években alkalmaztak, eltávolítja a sókat és a szennyeződéseket a vízből egy féligáteresztő membránon keresztül történő átvezetéssel, amely lehetővé teszi a víz áthaladását, miközben blokkolja a szennyeződéseket. A működés pontos magyarázatára a kutatók az oldatdiffúzió elméletét használták. Az elmélet szerint a vízmolekulák egy koncentrációgradiens mentén oldódnak és diffundálnak a membránon keresztül, vagyis a molekulák a nagyobb koncentrációjú területekről a kisebb molekulájú területekre mozognak. Bár az elmélet több mint 50 éve széles körben elfogadott, sőt tankönyvekbe is bekerült, Elimelech elmondta, hogy régóta kétségei vannak.
Általánosságban elmondható, hogy a modellezés és a kísérletek azt mutatják, hogy a fordított ozmózist nem a molekulák koncentrációja, hanem a membránon belüli nyomásváltozások vezérlik.
Közzététel ideje: 2024. január 3.